Felnőttfilm történettel

Sok minden egy teljesen hétköznapi középkorú férfi fejéből indul, az enyémből is.

Az öregedés jóval hamarabb változtatja meg azt, ahogy egy férfit látnak, mint ahogy a vágyát feltétlenül megváltoztatja. A vonzalom, fantázia és kíváncsiság meglepően makacsul megmaradhat, miközben az idősebb férfiak szexualitását gyakran undor, jogosultságérzet vagy visszaélés szemüvegén keresztül nézik.

Ezek nem ugyanazok.

Az érdekel, mi marad, ha kivesszük a kényszert és a jogosultságérzetet, és csak a fantázia, vonzalom, szégyen, kíváncsiság és kölcsönös választás marad.

De a férfi fantáziája csak a történet fele.

Ugyanennyire érdekel a nő a másik oldalon.

Mit látsz valójában, amikor ránézel? Mit feltételezel? Mi vonz, mi nem, mi tesz kíváncsivá, kényelmetlenné, szórakozottá, izgatottá vagy teljesen közömbössé?

Nem azért vagy ott, hogy bebizonyítsd, az ő fantáziája igaz. A te reakciód is része a munkának, bármi legyen is.

Mi történik, amikor tudatosan belépsz valamibe, amiben normálisan talán soha nem képzelted volna el magad?

Számomra ez a munka részben fantáziakonstrukció, részben művészet és részben kísérlet.

Néha a két nézőpont találkozik. Néha nem. Néha a fantázia túléli a valóságot. Néha teljesen szétesik. Néha olyasmi jelenik meg, amire egyikünk sem számított.

Ez a különbség az, ahol érdekessé válik.

Bizonyos filmek azoknak a férfiaknak készülnek, akik felismerik ezt a privát világot. Közben azonban a munka magát a fantáziát, az azt hordozó férfit és a másik oldalról önként belépő nőt is vizsgálja.

Mit jósolt az elme? Mit tapasztalt valójában a test? Változott valami? Mi maradt teljesen ugyanaz?

Talán ez az egyik legtisztább magyarázat arra, miért léteznek ezek a filmek.