Fotózás és modellmunka

Személyiség. Vonzalom. Titkok. Feszengés. Magabiztosság. Sebezhetőség. Humor. A különbség aközött, ahogy valaki bemutatja magát, és ami akkor jelenik meg, amikor elfelejti, hogy éppen bemutatni próbálja magát.

Valahogy közben hirtelen belecsúsztam a középkorú férfi furcsa szerepébe is, haha. Már nem én vagyok az, aki a legújabb klubokba jár vagy úgy tesz, mintha trendeket diktálna, de még nem állok készen arra sem, hogy bézzsé váljak.

Ez a változás is érdekel. Mi történik az identitással, kíváncsisággal, magabiztossággal, vonzalommal és azzal, ahogy mások látnak, amikor csendben belépsz az életed egy teljesen más fejezetébe?

Elég privát és félénk vagyok, valószínűleg sokkal csendesebb kívülről, mint amit a fejemben zajló dolgok mennyisége indokolna.

A kíváncsiság, a határok feszegetése és azoknak a dolgoknak a vizsgálata, amelyeket még én sem értek teljesen, ma a saját munkám nagy részét hajtja.

Mindig vonzottak azok a művészek és filmesek, akik benne hagyják a tökéletlenséget, a kényelmetlenséget és a feszengést a munkában ahelyett, hogy mindent kisimítanának. Lars von Trier és a régi Dogma-gondolat valószínűleg ott van valahol a fejemben. Nem azért, mert másolni akarom a stílust, hanem mert szeretem azt az alapgondolatot, hogy az ember és a pillanat fontosabb legyen, mint az összes gépezet körülötte.

Néha az eredmény egyszerű portré. Néha furcsa ötlet. Néha valami szép, vicces, kényelmetlen, provokatív vagy nehezen besorolható.

Határozottan elegem van a klasszikus pózok és ismert formulák ismétléséből. Ennek a fejezetnek független művészként arról kell szólnia, hogy kutassak, tanuljak, felfedezzek, meglepjem magam, néha sokkoljam magam, hibázzak és megnézzem, hová vezet egy ötlet.

Néha vizsgálsz valamit, aztán azt gondolod: rendben, nehéz volt, érdekes volt, tanultam belőle. Kész.

Más ötletek még tíz ajtót nyitnak.

Általában azok a jók.

Azt használom, ami az ötletet szolgálja. Modern kamerát, használt régi videokamerát, telefont, Polaroidot, természetes fényt vagy gondosan megvilágított szobát. A technika akkor számít, ha segít. Nem ez a lényeg.

Kicsiben és függetlenül dolgozom, általában közvetlenül azzal az emberrel, aki a kamera előtt van.

Azokkal szeretek a legjobban dolgozni, akik nem csak jól pózolnak. Hoznak valamit saját magukból. Kérdeznek, javasolnak, néha nem értenek egyet, és időnként olyasmivé változtatnak egy ötletet, amire egyikünk sem számított.

Lehetnek furcsák, excentrikusak, félénkek, hangosak, bátrak, bizonytalanok, viccesek, figyelmesek, gondoskodók vagy mindezek teljes keveréke.

A legfontosabb, hogy önmaguk legyenek.

Sokkal jobban érdekel a csiszolt modellváltozat mögötti ember, mint a látszat fenntartása.

A magas produkciós minőségnek nem kell túlságosan megcsináltnak kinéznie.

A kapcsolatfelvétel nem kötelez fotózásra.

Mesélj egy kicsit magadról, arról, milyen fotó érdekel és hol élsz. Ha úgy gondolom, lehet megfelelő projekt, átbeszélhetjük a koncepciót, helyszínt, díjazást vagy együttműködési feltételeket, a képek felhasználását és minden más fontos részletet, mielőtt eldöntjük, dolgozunk-e együtt.

A projekttől függően fizetett munkák és kreatív együttműködések is lehetségesek.

Megrendelt vagy fizetett munkánál a feltételeket fotózás előtt rögzítjük.